A víz mint a gyógyítás eszköze – Kneipp-kúra

A hidroterápia (aquaterápia, vízgyógyászat) már az ókorban ismert és széles körben alkalmazott természetes gyógymód volt.  A víz fizikai tulajdonságainak terápiás célú használata a 18. században kapott igazi lendületet, s a 19. század második felében élte fénykorát.

A modern vízterápia alapjait mások mellett egy német lelkész és természetgyógyász, Sebastian Kneipp (1821–1897) rakta le az 1800-as évek végén. A Kneipp-kúra az egyik legismertebb és legkomplexebb hidroterápiás eljárás.

A víz ereje

Kneippet saját bevallása szerint a véletlen, pontosabban a véletlenként feltűnő gondviselés vezette a vízgyógyítás tanaihoz.

A szegény sorsú, fiatal takácsmesternek minden vágya, hogy papi pályára léphessen. Ám céljáért hozott sok-sok áldozat hiábavalónak tűnik: mire révbe érne, a nélkülözés kikezdi egészségét. Előrehaladott tüdőbetegsége gyógyíthatatlannak látszik, az orvosok lemondanak róla, s ő maga is kezdi elveszíteni a reményt. Ekkor kerül a kezébe egy vízgyógyításról szóló könyvecske. Az ott leírt módszereket meglehetősen durvának találja, mégis gyakorolni kezdi a vízzel való testedzést, rendszeresen megfürdik például a jeges Dunában. Rövid idő múlva javulást tapasztal, s hamarosan teljesen felépül.

Hosszú szenvedése érzékennyé teszi az elesettek, betegek sorsa iránt, csodaszámba menő gyógyulása pedig arra indítja, hogy részletesebben tanulmányozza a vízzel való gyógyítás módszereit. A közismert hidroterápiás kúrákhoz képest szelídebb, kímélőbb eljárásokat dolgoz ki, meggyőződése, hogy „… mennél enyhébben, mennél kíméletesebben, annál nagyobb hatással” alkalmazható a hideg és meleg víz gyógyereje.

A vízzel gyógyító pap

Gyógyítói tevékenységét kezdetben titokban végzi, főleg tuberkulózisban szenvedő betegeket kezel. „Nem minden beteg egyformán szerencsétlen” – írja évekkel később Meine Wasserkur (Vizkurám) című könyvében. Elsősorban azokon próbál segíteni, akiknél nem válnak be az orvosi kezelések és az ismert gyógyszerek, illetve, akik nem tudják megfizetni azokat: jellemzően a reménytelen eseteket vállalja el. Szerény praxisa mégis szemet szúr az orvosoknak, akik kuruzslással vádolják, egy patikus pedig pert indít ellene, mondván, anyagi kár éri a plébános tevékenysége miatt. A bíróság felmenti ugyan, de a gyógyítástól eltiltják, ám ő nem vesz tudomást a tilalomról, s a kolerajárvány idején 42 beteget gyógyít meg. A nép kolera-káplánnak nevezi el.

1855-ben a 800 lakosú Wörishofenbe, a domonkosok kolostorába helyezik. Itt főleg a mezőgazdaság ügyei foglalkoztatják, s miközben modernizálja, felvirágoztatja a növénytermesztést a rendhez tartozó földterületeken, a gyógynövényeket tanulmányozza.  A vízzel történő kezelések procedúráját kiegészíti gyógyteák, tinktúrák, porok és olajok alkalmazásával, valamint táplálkozási tanácsokkal. Elsősorban az egyszerű, tápláló, kevéssé fűszerezett ételek fogyasztását javasolja, s mint mindenben, ezen a területen is a mértékletességet hangsúlyozza.

„Nincs semmi, a mi annyi féle módon alkalmazható, mint a víz”

A Kneipp-kúra alappillérei

Kneipp betegségfelfogásának alapja, hogy az emberi szervezet működésének zavaraiért alapvetően a vérkeringés defektusai a felelősek: „…vagy az egészséges vérkeringés rendje van megzavarva, vagy a vérnek összetételében van hiba, a mit arra nem tartozó, káros nedvek elrontottak.” A gyógyítás feladata a vér normális keringésének helyreállítása, ill. az összetételét megzavaró, károsító kóranyagok eltávolítása. A víz – helyesen alkalmazva –  képes feloldani a káros anyagokat a testben, kiválasztani, elvezetni a feloldott anyagokat és újra helyes mederbe terelni a keringést.

Kneipp olyan „edzési” eljárásokat dolgoz ki, melyek erősebbé, ellenállóbbá teszik a szervezetet. Ilyen a meztelen lábbal való járás a nedves fűben, a köveken, a friss hóban és a hideg vízben. A víz gyógyászati célú alkalmazásának pedig a következő típusait különbözteti meg és alkalmazza:

• borogatások,
• fürdők,
• gőzölések,
• öntések (zuhanyok),
• lemosások,
• pólyázások,
• a víz ivása.

A vízkúrát kiegészíti, hatékonyságát fokozza a rendszeres mozgás, a helyes táplálkozás és a természetes gyógyító szerek (gyógynövények) alkalmazása.  Kneipp módszere tehát egy holisztikus életmódprogram, melynek alappillérei:

1. A víz gyógyító erejének alkalmazása (hidroterápia): különböző hőfokú víz váltakozó alkalmazása vegetatív ingerek és stimuláció kiváltásáért.
2. Gyógynövények (fitoterápia) alkalmazása.
3. Mozgás: rendszeres, nem megerőltető mozgás, fizikai munka.
4. Egészséges táplálkozás: kevéssé feldolgozott, vagyis tiszta állapotú élelmiszerek fogyasztása.
5. A lelki egyensúly helyreállítása („rendterápia”): törekvés a test, a lélek és a szellem összhangjára.

A módszer újdonsága továbbá a korábbi vízkúrákkal szemben, hogy a kezelés mindig egyénre szabott: „… az alkalmazások sokféleségében is különböző, minden egyes patienshez, különböző módon való alkalmazásban ugyanazon gyógyitó módnak, ebben kell nyilatkoznia a mesternek” – olvasható Kneipp első összefoglaló igényű munkájában, a Meine Wasserkur (1886; magyarul: Vizkurám, 1893) című kiadványban.

Népszerűség, elismerés

Sebastian Kneipp neve már életében fogalommá válik. Wörishofenben naponta akár 150-en is felkeresik, rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat, fürdő és gyógyintézmény nyílik a szolgálati helyén. S bár a szegények ingyenes ellátását, kezelését mindvégig szívügyének tekinti, a legmagasabb körökben is elismerik és igénybe veszik gyógyítói képességeit, páciensei közé tartozik mások mellett Habsburg József főherceg.

Sebastian Kneipp élete végéig fejleszti, tökéletesíti módszerét. Őszintén hisz benne, hogy a víz univerzális és felülmúlhatatlan gyógyszer, s „A természet a legjobb gyógyszertár”. Amikor gyorsan növekedő daganatot fedeznek fel a hasüregében, elutasítja az életmentő műtéti beavatkozást. Vízzel kezeli magát, amíg le nem győzi a betegség.

A Kneipp-kúra és -életmódprogram elterjedése, utóélete

Kneipp munkássága hamar népszerűvé vált Európában, s új lendületet adott a hidroterápia fejlődésének. A 19. század végétől kezdve sorra alakultak az új vízgyógyászati módszert propagáló társaságok, s a gyógyfürdők szerte a világon alkalmazni kezdték az eljárást.

1891 óta létezik a mai is népszerű Kneipp-márka, mely természetes alapanyagú fürdő- és bőrápolási termékeket forgalmaz.

Napjainkban a természetgyógyász-plébános nevét viselik az ún. mezítlábas ösvények. Ezeknek a sétautaknak a felületét különböző természetes anyagok borítják, melyek masszírozzák a talpat s szokatlan ingerekkel stimulálják a bőr receptorait, ezáltal felfrissítik a szervezetet.

Kneipp vízgyógyászati eljárásainak lényege – vagyis hogy különböző hőfokú víz alkalmazásával váltakozó hőmérsékleti ingereknek teszik ki a testet, és ezzel vegetatív reakciót váltanak ki – ma is bevett egészségvédő, roboráló módszernek számít. Ám a gyógyító lelkész szellemi örökségének legmaradandóbb eleme valószínűleg az ember és természet összhangját hirdető életfilozófia. Egyik legfrappánsabb, s minden korban aktuális életmódtanácsát a meleg klímájú gyógyhelyek indokolatlan népszerűsége kapcsán vetette papírra 1886-ban: „Maradj tehát hazádban, élj becsületesen, és mosakodj mindennap!”

Az összefoglalót készítette: H. T.

---

Aquaterápia – Vízterápia. Vízgyógyászat – Vízkúrák

A Kneipp-kúra mint gyógyászati eszköz. Kapcsolódó olvasmányok az ivóvíz kezelés és fertőtlenítés tárgyában:

https://twinoxide.hu/ivoviz-kezeles/

• Tiszta ivóvíz – vízfertőtlenítés, vízkezelés

vízterápia, vízgyógyászat, kneipp-kúra, gyógyító víz, tiszta ivóvíz, vízkúra, vizkezelés, természet, tudomány