75 éve született Hajnóczy Péter: 1942. aug. 10.

Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell.

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

A regény 1979-es kiadásának online olvasása | Az azonos című film (2006) megnézése | A regényről | A film tartalma | Hajnóczy Péter halála

Rövid tartalom, kivonat - Hajnóczy, »Perzsia«

könyv: hajnóczy, perzsia

Hajnóczy Péter a magyar irodalom árnyéklovagja (Mészöly Miklós) hajnóczy péter magya író

Hajnóczy Péter író 1942-1981

- a magyar posztmodern előfutára

Életrajz

1942. augusztus 10-én született Porcsalmán (más forrás szerint Budapesten); eredeti neve Hasznos Ödön. Hajnóczy Béla adoptálta
1955-57 versenyszerűen úszik
1959 segédmunkásként dolgozik különféle munkahelyeken (kabinos, fűtő, gyári és nyomdai munkás, anyagmozgató, figuráns )
1962 levelező tagozaton végez az Eötvös József gimnáziumban
1976 szabadúszó íróként a Mozgó Világ munkatársa
1981 Balatonfüreden (más forrás szerint Budapesten) meghal

Az önéletrajzi ihletésű kisregény egy alkoholfüggő, beteg íróról szól. Az Író (aki gyakorlatilag azonos Hajnóczyval) három évi alkoholmámoros, látomásos vergődés után, korábbi írásait olvagatva arra az elhatározásra jut, hogy mostantól kezdve nemcsak inni fog, hanem az ivás öncélúságát tudatos munkával kapcsolja össze, azaz dolgozni fog a pohara mellett, egészségére is vigyázva, lévén ásványi anyagokban gazdag szikvízzel fogja higítani a bort.

Elhatározása megfogalmazása közben fiatalabb kori énjét látja maga előtt, az ambícióit beteljesíteni csak ímmel-ámmal kívánó Fiút, aki figuránsként keresve pénzt a szabadidejét nyaranta strandokon töltötte, olyanokon, ahol friss sört mértek, és ahol főtt ételt is ehetett. Egy ilyen alkalommal a Gellért Szálló strandján ismerkedik meg leendő szerelmével, a szép és kívánatos, közvetlen modorú Krisztinával, aki azonban nemcsak vonzó teremtés, hanem szigorú is: hamarosan kiderül, hogy társaságában tilos nemcsak a dohányzás, hanem bármilyen szeszesital fogyasztása is. Önmegtartóztatásra képtelen hősünk nem akarja szenvedélyei miatt elveszteni a Lányt, ezért - jobb híján, mert hogy megkívánta a sört és a cigarettát -, azt mondja neki: "Ottfelejtettem valamit az öltözőszekrényben, azonnal jövök." És beáll a sorba a söntéshez

A halál kilovagolt Perzsiából c. Hajnóczy-regényben folyvást váltakoznak az idősíkok, most a visszaemlékező Író készít egy fröccsöt, tölt magának és le is hajtja egyszuszra, akárcsak - és vissza is kapcsolunk a múltba - a Fiú a strand söntésénél a sört. Aki nem áll meg az első korsó után, egymás után issza a krigli söröket és egyik cigarettáról gyújt a másikra. Hét hónapja nem volt nővel, fél minden új kapcsolattól, kilépne végtelen magányosságából, de retteg attól, hogy elvesztheti szabadságát. Nem alaptalanul.

Krisztina parancsba adja, hogy a Fiú leheljen rá, és ha nem alkoholbűzös a lehelete, akkor utána bekenheti a hátát és lábát napolajjal. Számára természetes és rendjén való, hogy a kegyeire pályázó Fiú a kiszolgáltatottja legyen. A sóvárgó Fiút - miután végzett a napolajjal - a lány magához húzza a gumimatracra.

A Fiú tudja, hogy boldognak illene lennie, mégis tele van szorongással. És halálfélelemmel, amit nem mondhat el Krisztinának. Viszont megkívánja a sört és most azt hazudja, hogy valami bélhurutja van, azért kel sürgősen elhagynia a gumimatracboldogságot.

A visszarévedő Író, ahogy telik a nap, egyre részegebb lesz, és bár tudja, hogy a szenvedés és a halál vár rá, közben mégis arról győzködi magát, hogy az alkohol nélkülözhetetlen az íráshoz. Delíriumos állapotában erőszakos látomások gyötrik: afrikai harcosok, maláj fejvadászok, vér és pornográfia - az írót egyszerre vonzza és taszítja a maga-alkotta vízió-sorozat, amelyben az akarat felolvadásával a szabadságot véli megtalálni. A regény végén - innen a szimbolikus cím - egy kihalt perzsa városon vonszolja magát keresztül. Tudható, hogy nem fogja elérni az életszomját csillapító folyót.

A regényszöveg ollvasáshoz használd a görgetőt a keretben! >> Hajnoczy könyveihez tovább

Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából c. kisregénye

Hajnóczy Péter könyve: A halál kilovagolt Perzsiából

Hajnóczy Péter könyvei, regényei, kötetei

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
- és más könyvek. >> Film nézése online

Hajnóczy Péter a magyar irodalom árnyéklovagja (Mészöly Miklós) hajnóczy péter

Az író életrajzi adatai röviden

1942. augusztus 10-én született Porcsalmán (más forrás szerint Budapesten); Hasznos Ödön néven született, később Hajnóczy Béla adoptálta (tehát nem volt a történelmi alak leszármazottja)
1955-57 - sportklub tagjaként versenyszerűen úszik
1959 - alkalmi segédmunkásként dolgozik különféle munkahelyeken (kabinos, fűtő, gyári és nyomdai munkás, tüzelőhordó, figuráns)
1962 - levelező tagozaton szerez érettségit az Eötvös József gimnáziumban
1976 - szabadúszó íróként dolgozik, külsősként a Mozgó Világ munkatársa
1979 - életének egyetlen külföldi útja Londonba vezet
1981 - Balatonfüreden (más forrás: Budapesten) meghal; halálának pontos körülményei tisztázatlanok, az időpontban is több napnyi az eltérést mutatnak a források

H. P. Főbb díjai: 1976: Móricz Zsigmond Ösztöndíj, 1980: Füst Milán-díj, Aszú díj

Regényeinek, prózaköteteinek rövid tartalmi ismertetése a Hun.Lit honlapjáról

1975

„Hajnóczy Péter olyan országban élt, amelyben a jogokat formálisan elismerték, miközben azok érvényesülését lehetetlenné tették. Írói világát azonban nem a kritikai él jellemezte, hanem e tragikus ellentmondás mély, ontologikus élménye.” (Reményi József Tamás) “Nyilvánvaló, hogy a Szentgotthárdi Szociális Betegotthon éppen ‘hétköznapisága’ és semmiképpen nem extremitásai révén tekinthető szociológiai értelemben reprezentatív mintának: egy sajátos célból működő üzem munkáját figyelhetjük meg itt – a többi közül egyet. Tehát ez a ‘hétköznapiság’, az állítások és bizonyítások száraz ‘akta- és belégszerű’ rendszerbe foglalása lehet ez a koncepció – kerülve és gondosan irtva minden ‘artisztikumot’, az érzelmekre extremitások révén gyakorolt hatást –, amely véleményem szerint a produkció célját eredményesen szolgálhatja” írta Hajnóczy a könyv tervezett megfilmesítéséhez, amely a Balázs Béla stúdióban készült volna el.

1975

Hajnóczy a maga nemzedékének talán legtehetségesebb tagja volt; rövid és önpusztító pályája befejezetlenségében is teljesnek mondható. Írásainak középpontjában a legtöbbször saját alkoholizmusa és személyiségnek szétbomlása áll, és ezzel kultikus státust vívott ki magának a hányatott sorsú háború utáni írónemzedék panteonjában. Korai prózája kísérletezőbb jellegű, használta az automatikus írást, a repetitív technikákat és a filmszerű vágást, amelynek stílusát az ismétlődés ritmusa határozza meg. A szertartás című novella ennek a korszaknak jellegzetes darabja, amelyben a végsőkig kiaknázza a motivikus variáció lehetőségeit, és felfokozza a kompozíció zeneiségét. Később az egyén szabadsága vált a novellái központi tárgyává; a novellák a bürokratikusan kíméletlen társadalmi struktúrákkal szembesülő egyént ábrázolják, ahol az egyéni szabadságért való küzdelem keserű tanulsága nem egyéb, mint hogy a betagozódás ugyanolyan lehetetlen, mint a nyílt lázadás. A címadó történet, A fűtő főhőse megpróbálja visszaszerezni megvont napi félliteres tej-fejadagját; a sérelem trivialitása szimbolikussá fordítja a megalázottságot, és amikor a főhősnek nem sikerül kiküzdenie az igazát, egy újabb szimbolikus gesztussal jelzi teljes kiszolgáltatottságát és megadását: leveszi az ingét.

1979

"Ennél mélyebbre nem tüdőztem le könyvet. És mint mérgekhez nem szokottat, meg is viselt: émelyegtem tőle rendesen. Taszított és vonzott. Egyszerre töltött el undorral és rajongással. És anélkül, hogy észrevettem volna, beavatott a rútság esztétikájába." (Balla D. Károly) "Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell." Az önéletrajzi fogantatású kisregény egy alkoholista íróról szól, aki csak iszik és iszik, amíg el nem éri a delírium. A brutálisan őszinte élveboncolás során az antihős kíméletlen racionalitással néz szembe saját reménytelen helyzetével, amint az elmulasztott gyógyszerszedés miatt ismét inni kezd, mégpedig elszántan, pedig tudja, hogy rettenetes véget fog érni. A narrátor gondolatai, emlékei és az ital gerjesztette hallucinációk egyetlen szövegtestté olvadnak össze, amelyet az alkohol tart össze. A jegyzetekkel megtámogatott emlékek az író segédmunkásként töltött idejét idézik fel, a családja elleni lázadást, a rákospalotai fűtetlen albérletben töltött időt; a két leghosszabb visszaemlékezés egy szerelmi epizód, amikor egy uszodában megismeri Krisztinát, a zsenge egyetemista lányt, a másik pedig egy hosszú Balaton-parti nap, amikor egyedül várja szerelmét, A-t - mindkét nő az író felesége lesz később, de a két epizód közt a társadalmi pozíciója is rosszabb lesz. Ahogy telik a nap, a narrátor egyre részegebb lesz, szelleme egyre inkább elválik a testétől, és míg hideg fejjel tudja, hogy a szenvedés és a halál vár rá, közben mégis arról győzködi magát, hogy csak az utolsó pohárral akarja meginni, hiszen az nélkülözhetetlen az íráshoz. A bekövetkező látomások igen erőszakosak: afrikai harcosok, maláj fejvadászok, vér és pornográfia - az írót egyszerre vonzza és taszítja a rettenetes, mégis ismerős vízió-sorozat, amelyben az akarat felolvadásával a szabadságot véli megtalálni. A regény végén egy sárga, kihalt perzsa városon vonszolja magát keresztül, de tudja, hogy ezúttal már biztosan nem tudja elérni az életmentő folyót.

>> katt a filmhez: A könyvből Dr. Horváth Putyi készített filmet 2005-ben A Halál kilovagolt Perzsiából címmel, Melis László zeneszerző főszereplésével.

"Őszintén irigylem A.-t és minden embertársamat, akinek nem okoz gondot, hogy isznak-e vagy sem. Ami engem illet: az első pohártól rúgok be és változok más emberré. Most egy pillanatig abban reménykedtem, hogy a feleségem változik meg ettől a pohár sörtől, és megért engem, ami számomra annyit jelent, hogy pillanatnyi hangulatom szerint ért meg és fogad el minden feltétel nélkül. Valóban érdekes, töltöttem az üres poharakba, hogy az iszákosság felőli vélekedéseket többnyire áthatja valami sajátos színezet, ami elnéző humorral telített leginkább, mintha a lerészegedés holmi csínytevés vagy kedélyes férfiszórakozás lenne, nem pedig kín, gyötrelem és rettegés, s ami talán a legfurcsább: ezt a kedélyeskedő hangvételt maguk az alkoholisták szítják és ápolják" (részlet a regényből)

1981

A kisregény mottója lehet ez a szövegben előforduló mondat: „az iszákosság, könnyen belátható, szertartás, szótlan, magányos ima”. Hajnóczy így ír egy 1976-os naplójegyzetében: „Alkoholizmusom egyben sajátos világnézet is, politika és vallásos meggyőződés némi öngúnnyal fűszerezendő keveréke. Egyetlen őszintén átélt szenvedést ismerek, a részegséget, amelyet kétségbeesett könyörgéssel Jézusnak ajánlottam fel.” Ez az „Isten-kereső alkoholizmus”, a devianciát morállá és szabadsággá emelő, mégis kényszerű életforma. A könyv előzménye az Alkohol című jegyzettöredék: „Ha nem iszik, akkor is részeg, akkor is alkoholista. ... miért ne valósíthatná meg (és vállalhatná) magát, építhetné fel tudatosan az alkoholista szerepet, amelyet, úgy látszik, felkínált számára a társadalom? Reggel – remegve, reszketve, fuldokolva – sorban állás a pénztárnál és a pultnál. Az első féldeci, amely életet ment és ugyanakkor ki is akarja okádni az ember, valahogy az áldozásokra emlékeztette gyerekkorában – a galambszaros templomtér, az apja, a hosszú prédikációk –, mintha Isten venné magához, aki ily módon akar beléhatolni, hogy emlékeztessen arra, ami a dolga, amiért a világra küldetett.”

  • Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell.
  • ásványi anyagokat bőségesen tartalmazó, gyógyító hatású szikvíz
  • Ha nem is az örökkévalóságnak szánt szöveget, de némi szalonspicces értékkel bíró jegyzetet.

Hajnóczy Péterről a magyar Wikipédiában

körkép antológia 1982: hajnóczyAz online lexikon szerint az író Hajnóczy Józsefnek, a magyar jakobinus mozgalom vértanúja leszármazottjának vallotta magát. Eredeti neve azonban nem Hajnóczy, hanem Hasznos. Ennek ellenére többször beszélt erről a származásáról, és betegen azt nyilatkozta, hogy róla, Józsefről, még szeretne egy regényt írni.

Hajnóczy Péter (eredeti nevén Hasznos Ödön, később Hajnóczi Béla, majd még később Hajnóczy Béla Ödön egyes források szerint Budapesten, más források szerint Porcsalmán születet 1942. augusztus 10-n. – Meghalt Budapesten, más források szerint Balatonfüreden, 1981. augusztus 7-én vagy 8-án.)

1959-től munkásként dolgozott. Miután 1962-ben esti tagozaton elvégezte a gimnáziumot, alkalmi munkákból élt. Első elbeszélései A fűtő címmel 1975-ben jelentek meg. Ezután írásaiból élt meg, a régi Mozgó Világ című folyóirat munkatársa volt. 1976-tól szabadfoglalkozású íróként próbálta fenntartani magát. Az új prózaíró nemzedék jellegzetes képviselőjének számított már életében. Kezdeti kísérletező műveiben a filmtechnikát alkalmazó novellái után talált rá saját írói világára, legfőképp A halál kilovagolt Perzsiából c. regényében.

Az idegen idézetek, más szerzői szövegek gyakori beépítése, a filmes vágások és a montázstechnika révén a nyolcvanas évek új prózai törekvéseinek, a magyar posztmodernnek az előfutára.

A magyar Wiki némileg lefokozólag azt írja, hogy "Sajátos stílusa rövid életpályája ellenére jelentőssé teszi életművét." Ennél sokkal többről van szó. Hajnóczy meghatározó jeélentőségű író volt.

Hogyan halt meg? Hajnóczy halála - legendák

A köztudomású kényszerelvonókúrákkal kapcsolatban és azzal összefüggésben, hogy a hatóságok közveszélyes munkakerülőként kezelték, több legenda keletkezett haláláról:

  • kiesett vagy kiugrott egy őt kényszerelvonóra szállító mentőautóból, s így halt meg;
  • öngyilkos lett a kezelés alatt: valahonnan szerzett egy százas szeget és kalapácsot, amellyel a szeget homlokába ütötte;
  • egy pesti bérház hetedik emeletén kézen állt az erkély korlátján és kiesett
  • a kényszerkezelés során kapszulát építettek testébe, amely alkohol bevitele esetén halált okoz; hajnóczy ezt tudta, de ráivott a kapszulára
  • hulla részegen belefülladt Fürednél a Balatonba (át akart úszni Tihanyba)

Valójában azonban májzsugor (cirózis) végzett vele 39 éves korában.

Halálának időpontja és helye sem egyértelmű, egyes források szerint Budapesten halt meg, mások szerint Balatonfüreden, de még Sopronhorpács is felmerül, mint helyszín. Halála lejegyzett időpontját illőtően is több napos eltérések mutatkoznak.

halál kilovagolt perzsiából - hajnóczyBalla D. Károly: Kamaszkorom szigetére - részlet

Hajnóczy kilovagol Perzsiából

Ennél mélyebbre nem tüdőztem le könyvet. És mint mérgekhez nem szokottat, meg is viselt: émelyegtem tőle sokáig. Taszított és vonzott. Egyszerre töltött el undorral és rajongással. És anélkül, hogy ennek a kategóriának a létezéséről tudtam volna, beoltott a rútság esztétikájával. Ennél észrevétlenebbül mást is tett velem: magam számára is váratlanul – felnőtté avatott. Önmagán is ironizáló és egyfajta egészséges cinizmussal beoltott felnőtté, aki többre tartja a kételyt a hitnél, a hétköznapot az ünnepnél, aki legtöbbször visszájáról nézi a dolgokat és sokkal jobban szeret különbözni, mint hasonlítani. Igen, alighanem Hajnóczy állította ki az útlevelemet, amellyel mindig kilovagolhattam a nekem nem tetsző világokból.

Legeza Ilona ismertetője az OSZK honlapján

Legeza Ilona szerint Hajnóczy Péter személyes indulatoktól fűtött prózája a kortárs magyar irodalom legjavába tartozik, mindig a társadalmi és egyéni létezés feszültségéről ír. A Jézus menyasszonya abszurd története egy képzeletbeli kisvárosban játszódik, ahol vadászati engedélyt árusítanak külföldi vadászoknak a város bennszülött lakói. E félelemmel teli légkörben egy banális szerelmi történet indul el: a főhős fiatalember megismerkedik a moziban egy magányos fiatalasszonnyal. Néhány nap múlva rájön, hogy az asszony a vadászok és a vadászati engedélyt kiállító hatóság kezére akarja játszani őt.

Hajnóczy ​Péter A halál kilovagolt Perzsiából kisregényének 1979-es kiadásának ismertetője szerint a szerző e művében összeolvasztotta két korábbi novelláskötetének néhány jellegzetes motívumát. A kisregényben is megjelenik a jóhiszemű, szorongásos, kallódó fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki környezetében. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az alkohol, megjelenik a keserves fizikai munka és a városi strand, mely itt is az életöröm, az idill terepe, ugyanakkor nemcsak a szabadsággyakorlás, hanem a külső és belső kényszerek helyszíne. Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet. A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány akaratának, és lesújtotta a köztük lévő társadalmi különbség. Valószínűtlennek látszott ugyan, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcsőin kapaszkodik a célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerülővel, vállalva szabálytalan természetét, de csírájában benne volt a lehetőség: a sikeré, igaz, hogy egyszersmind az önrombolásé is. A két idősík párhuzamos haladása egy sors felnövekvését kíséri: a jó és a rossz lehetőség útját a fiatalember életében.

"...vasárnap volt még, aznap alaposan berúgtam, de nem bírtam aludni többet két óránál. Akkoriban már hetekig bajoskodtál, virrasztottál velem, hosszadalmas könyörgések után – miközben a homlokomról, az arcomról folyt az alkoholveríték – mindig hoztál még egy utolsó üveg bort, de akkor éjszaka elfáradtál már. Mikor lefeküdtem, azt mondtad, keltselek fel, ha rosszul érzem magam. Csakugyan felébresztettelek, és kértelek, hogy segíts rajtam valahogy, mert elmondhatatlanul rosszul vagyok. Hoztál egy pohár bort. Pontosabban: egy háromnegyed pohárral..."

Szerelem, alkohol, delírium - a Hajnóczy-szindróma

Életrajzírói egyetértenek abban, hogy fiatalon kezdett inni, emiatt többször volt elvonókúrán, de ezek nem jártak sikerrel, talán, mert általában kényszer hatására, s nem önként vetette magát a kezeelés alá.

Leghosszabb alkoholmentes időszaka 1969 tavasza és nyara volt.

Az író mint regényhős titkon úgy remélte, hogy ő kivételewen majd mégsem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos sem, mert talán ő az, aki a sors által kiszemeltetett nagyobb dolgok megcselekedésére, ő az, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, írjon és éljen. Delíriumos rémképei, látomásai vallomásszerűek: Hajnóczy az alkoholizmust az írásmű tárgyául valasztotta kisregényében. Mivel egyértelműen önéletrajzi fogantatású művel állunk szemben, nem kétséges, hogy személyes élmények és vivódások, függőségi problémák állnak a háttérben.

A szerelem és az alkohol közötti vívódásról szól Hajnoczy könyve. Kritikusai szerint a kisregény főhőse maga Hajnóczy, aki egyes szám harmadik személyben meséli a történetet. Egyik ismertetés és elemzés sem mulasztja el megjegyezni, hogy a cselekmény két idősíkban folyik, a múlt és a jelen váltakozásával. A prózai én a jelenben küzd az alkoholizmussal, de ugyanakkor az alkohol fogyasztását, az alkotás, az írás folyamatának elősegítésével magyarázza. A múltban pedig megismerhetjük azt az ó, aki egy nap a strandon megismerkedik egy lánnyal, Krisztinával

Film. RENDEZŐ: Dr. Horváth Putyi. Bemutató dátuma: 2006. március 30

 

A film rövid tartalma

Az Író, aki lényegében maga Hajnóczy - Melis László zeneszerző alakítja a szerepét - három évi alkoholmámor után, régebbi írásait lapozgatva arra az elhatározásra jut, hogy a továbbiakban nemcsak egyszerűen inni fog, hanem dolgozni - ha nem is az örökkévalóságnak - a pohara mellett, különben is ásványi anyagokban gazdag szikvízzel inná a bort. Az író felesége arcképéhez beszélve idézi fel az utolsó, együtt töltött néhány pokoli napot, majd fogadalmat tesz a tükör előtt, hogy ma még iszik, de holnap semmiképp sem tölt rá. Alkeszek szokásos fogadkozása ez, minden bizonnyal tudata mélyén ezzel maga is tisztában van.

Fogadalomtétele közben fiatalkori énjét látja maga előtt, a Fiút, aki figuránsként szabadidejét strandokon töltötte, olyanokon, ahol sört mértek, és meleg ételt ehetett. Órákig áll sorban értük. Ahogy meglapta a sörét, azonnal beállt a sor végére.

A Fiú a Gellért Szálló strandján ismerkedik meg a csinos és jó neveltetésű Krisztinával, akiről azonban kiderül, hogy társaságában tilos a dohányzás és bármilyen szeszesital fogyasztása: kategórikusan közli hősünkkel, hogy nem tűri sem az ivást, sem a cigarettát, sem a hazugságot. Azaz az író szerint: a Lány nem tűri a függetlenséget és a szabadságot.

A szép, vidám és kivánatos lányt tehát a strandon ismerte meg. Akkor éppen segédmunkás volt, ott állt sóvárogva egy barátok és nők nélkül töltött iszonyúan hosszú tél után, megnyírbált önbizalomma, enyhe depresszióban. Félt, hogy elronthat mindent. Mégis kockáztatott: különböző ürügyekkel el-elszökött cigarettázni és sört inni, jobb híján azt mondja a lánynak: "Ottfelejtettem valamit az öltözőszekrényben, azonnal jövök."

Az írót az emlékek feldúlják, folyamatosan iszik. Hol mereng, hol dühöng. A világirodalom számos nagy nevével igazolja, hogy az alkoholizmus munkaártalom. Látomásai vannak: az ablaküvegen túl egy lassan emelkedő és süllyedő orvos-alak imbolyog, egy operaénekesnő nagy kalapban pompázik, perverz vágyképek keringenek Krisztináról. Ül magába roskadva a hányásszagú vetetlen ágyon és megfogalmazza maga-magának élete nagy igazolását. Önámítását? Hát persze. Mégis van, amit nem tesz meg az ember soha: nem bontja fel és olvassa el mások leveleit, nem ír alá hamis jegyzőkönyveket semmilyen jutalmakért, nem tagadja meg önmagát és nem lép be gazemberek vette testületbe. Mert jól tudjuk mondjuk Shakespeare drámái óta: csak az első lépést nehéz megtenni a hamisság és hitványság útján, a többi símán megy, alig is vesszük észre.

Az Író tölt magának, készít egy fröccsöt és lehajtja, akár a Fiú a söntésnél a sört. A Fiú a söntésnél egymás után issza a söröket és egyik cigarettáról a másikra gyújt. Hét hónapja nem volt nővel, fél minden nőtől, mert végtelenül magányos. Még attól is fél, hogy visszamenjen a lányhoz. Krisztina parancsba adja, hogy leheljen rá, és utána bekenheti a hátát és lábát napolajjal, mert a másik fél kiszolgáltatottságát rendjén valónak és természetesnek tartja. A Fiút a lány magához húzza a gumimatracra. Boldognak illene lennie, de ő tele van szorongással. És halálfélelemmel, amit nem mondhat el Krisztinának. Viszont megkívánja a sört és most azt hazudja, hogy valami bélhurutja van...

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából - 1979

A Moly.Hu portálon olvasható ismertető szerint Hajnóczy ​Péter kisregényében összeolvasztotta két korábbi novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, egy egy nagyobb epikai forma egybekomponálására használta fel írói kreativitását. A kisregényben is megjelenik ugyanaz az írói alterego, a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, vágyakkal teli, de roppant szorongásos fiatalember, aki makacsul, de kevés sikerrel kísérletezik a társadalomba való konfliktusmentes beilleszkedéssel, de ennek éppen őszintesége, természetessége, jóakarata és naivitása a legnagyobb akadálya, mert szuverén lénye minduntalan megbotránkozást, furcsállkodást, sőt: nem ritkánr gyanakvó elutasítást vált ki környezetéből.

A kisregényben megjelenik az áhított szabadság groteszk szimbóluma: az ital, a szesz, a szentnek gondolt alkohol, minden írók legnagyobb ihletője. Megjelenik továbbá a keserves, kemény fizikai munka és a strand, mint a kádári éra szabadságszimbóluma, mint az életöröm, a felszabadultság, a kisember által is elérhető idilli boldogság színtere.

Két idősíkban játszódik a kisregény; múlt és jelen, akkor és most, szép és gyötrelmes összehangzásának és disszonanciájának a váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet.

A jelen: egy már nem is annyira fiatal, beteg, alkoholfüggő íróember reménytelen, de kitartó küzdelme saját gyengeségével, amelyet áthat egyfelől a bizakodás, másfelől a pontosan tudott tragukus vég tudata. A múlt: az író kora fiatalsága, amikor még valóban szabad, öntörvényű és minden bizonytalansága és szorngása ellenére is bátor volt, éppen csak meglegyintette, de még nem térítette le elképzelt életútjáról az elgyávító tapasztalat. Szabad volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány - Krisztina - akaratának, és és bátor volt annak ellenére, hogy mélyen lesújtotta a köztük lévő társadalmi különbséggel járó esélyegyenlőtlenség. Krisztina száma nyitva állt a világ, előtte épp azok az ajtók csukódtzak be, amelyeken leginkább szeretett volna belépni egy vágyott világba. De mert ez lehetetlennek bizonyult, a deviencia és az alkohol kapuit választotta, ezeken közlekedett saját élete kisszerűségéből egy szebb világ felé.

Igazából talán ő sem hitt abban, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcsőin kapaszkodik a magasztosnak gondolt célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerülővel, akarattal vállalva szabálytalan természetét. Ám ő hiába vállalta volna saját magát, ha ezt az önvalláló fickót más elfogadni nem látszott hajlandónak.

A két idősík egybejátszásá egyrész megmutatja, hogy az akkor keservesnek érzet pillanatok mennyivel jobbak voltak a mostani szenvedésnél, másrészt az ellenkező állítás is igaz: az alkohol fogságában vergődve a víziók nyújtotta látszólagos szabadság semmilyen mértékben sem pótolhatja a strandon átélt szabadságélményt.

Hajnóczy Péter (1942-1981) könyvei megjelenésük sorrendjében. Az elkülönítő (1975), A fűtő (1975), A halál kilovagolt Perzsiából (1979), Jézus menyasszonya (1981) - könyvek, regények. Content marketing kulcsszavak Google kereséshez: hajnóczy péter könyv, halál kilovagolt Perzsiából, hajnóczy józsef, magyar könyv, kortárs regény, magyar irodalom, magyar kortárs próza, huszadik századi irodalom, könyvek letöltése az internetről, hangoskönyv letöltés. Hajnóczy: A halál kilovagol Perzsiából és más könyvek. Orwell 1984