Sújthatja-e egyházi átok az internetet?

Társadalmi tragédiát okoz-e az internetet?

A digitális forradalmat az internet teljesítte ki és tette kultúránk meghatározó szegmensévé az online jelenlétet. Ma már az online világ teljességgel behatolt a társadalom minden rétegébe. Ám még 6-7 évvel ezelőtt is az internettel kapcsolatban igen komoly szakemberek között igen komoly viták zajlottak, nem egy esetben az ifjúságra gyakorolt hatását tekintve. Néhány területen maga az internet léte is komoly kulturális kihívást jelentett. Az egyes, a politikai és kulturális információáramlást korlátozni akaró rendszerek esetében ez elég nyilvánvalónak látszott, problémát jelentett például vallási körökben. Mígnem történt valamiféle fordulat, 2012-2013 táján ugyan a hitélet letéteményesei számára is komoly kihívást jelenthet a technika vívmányaihoz való viszony kalibrálása, de alighanem sikerült megoldást kovácsolniuk a problémából.

Ekkoriban történt, hogy egyes online tudósítások címében az internethasználatot társadalmi tragédiaként említette Erdő Péter bíboros. A Kultúra Pápai Tanácsának 2013-as plenáris ülésén elhangzott mondatában azonban már árnyaltabban fogalmazott, de a lényeg mégis ugyanaz: „Az ember ideje és figyelme is hatalmas természetes erőforrás, ha ezt az internet teljesen kimeríti, akkor társadalmi méretekben ez is tragédiát okozhat”.

Az internetes társadalomtragédiával riogatni egy öreg papnak persze lehet ildomos, ugyanakkor több okból is érdemes ezekre a figyelmeztetésekre odafigyelni, mivel a technológiai haladás sokszor okozott olyan társadalmi feszültséget, mely akár komoly problémát okozott a történelemben. Nem is csak az egyház közelében, hiszen gondolhatunk akár a ludditákra is ez ügyben. Az internet kapcsán pedig már többször is bebizonyosodott, hogy egyes alkalmazásai, alkalmazási módjai nem csak építeni, hanem rombolni is képesek. Az ismeretszerzés egyszerűsítésével segíthetnek pallérozni a szellemet. Kizárólagos kommunikációs csatornává válva azonban sokak szerint tényleg rombolhatja a személyiséget.

Ebből a szempontból az internet világában töltött idő, és az ott való jelenlétre fordított figyelem nyilvánvalóan éppen úgy helyzetfüggő, mint bármi más esetben. Sokszor emlegetett analógia például az internetes információáradatra egy végtelenített könyvtár. Márpedig nem igazán halottunk olyasmit, hogy aki figyelmét és idejét egy könyvtár mélyén tölti, az a társadalmi tragédia irányába forgatná a világ kerekét.

Mostanság már biztosan nem állítana ilyet az egyház egyik jeles képviselője sem. Miközben a történelemből tudjuk, hogy sokáig érezték hatalmuk gyengítésének eszközét a könyvekben, a tudományos munkákban. Nem egy esetben pedig kiátkozták azokat a könyveket, melyek tartalma nem volt egyenesen levezethető az egyház által kanonizált iratokból.

Áldás és átok

Az egyik oldalon tehát kétségtelenül igazat kell adnunk azoknak, beleértve az egyházi személyiségeket is, akik az esetleges veszélyekre hívják fel a figyelmet. Az internet, mint megannyi más a világban, lehet áldás és lehet átok is. A gyermek esetében ugyanúgy a nevelés és tanítás során kell eldőlnie a vele való viszonynak, ahogy az élet más területén. Például a közúti közlekedés szabályainak megtanulása során. Ez is közhelyesnek tűnik, de mégis érdemes újra és újra elmondani annak érdekében, hogy ne kategorikus meghatározásokban próbáljunk közelíteni a problémához. Márpedig akkor, amikor egy hatalmi tényező kezd emlegetni valamit, hajlamosak lehetünk egyértelmű, és a színskála két vége által reprezentált kategóriákban gondolkodni. Az egyház pedig még akkor is hatalmi tényező az emberek millióinak tudatában, ha a napi politikától vagy az oktatáspolitika jelen állapotától eltekintünk.

Mára az egyház az internet intenzív felhasználójává vált. Az egyházi honlapok sokaságát, a közösségi profilokat, vagy akár a Biblia teljes szövegének internetes elérhetőségét tekintve egy technológiai áttörés látszik körvonalazódni. Ebben már nincs szerepe annak, hogy Erdő Péter 2013-ban egyfajta bizakodással tekint arra, hogy bár „neki még nincsen Facebook-profilja és Twitter-fiókja, de nem kizárt, hogy az esztergom-budapesti egyházmegye a jövőben majd így is megszólítja a fiatalokat”. Holott korábban úgy vélte, hogy az internet nem alkalmas a hit világának teljes kifejtésére. Bár említette, hogy alkalmas lehet az emberek fejében uralkodó zűrzavar oszlatásában. S ebben nehéz is lenne vitatkozni, mivel az ismeretek széles köréhez való hozzáférés, és az ismeretekkel való okszerű gazdálkodás képessége mindig is segítette a szellemi káosz oszlatását. A vita rendszerint nem is ekörül, hanem ott szokott kirobbanni, hogy mit tekintünk zavaros képzetnek. Ennek függvényében pedig a rendcsinálás palettája és célja éppen úgy lehet a vita tárgya. Bővebb információk híján tehát csak bízni lehet abban, hogy a zavaros képzet nem minden, a dogmatikus eszméken kívül eső gondolatot jelenti. Ahogy azt is, hogy nem a dogmarendszer fejekbe-verésének technikáját jelenti a rend kialakítása. Mert ez ellen az internet tényleg erős védelmet kínálhat. S akkor, ha az okszerű használat küszöbén megáll a klérus, az internetet akár egyházi átokkal is sújthatják.