A víz mint a gyógyítás eszköze – Kneipp-kúra
A hidroterápia (aquaterápia, vízgyógyászat) már az ókorban ismert és széles körben alkalmazott természetes gyógymód volt. A víz fizikai tulajdonságainak terápiás célú használata a 18. században kapott igazi lendületet, s a 19. század második felében élte fénykorát.
Sebastian Kneipp
A modern vízterápia alapjait mások mellett egy német lelkész és természetgyógyász, Sebastian Kneipp (1821–1897) rakta le az 1800-as évek végén. A Kneipp-kúra az egyik legismertebb és legkomplexebb hidroterápiás eljárás.
A víz ereje
Kneippet saját bevallása szerint a véletlen, pontosabban a véletlenként feltűnő gondviselés vezette a vízgyógyítás tanaihoz.
A szegény sorsú, fiatal takácsmesternek minden vágya, hogy papi pályára léphessen. Ám céljáért hozott sok-sok áldozat hiábavalónak tűnik: mire révbe érne, a nélkülözés kikezdi egészségét. Előrehaladott tüdőbetegsége gyógyíthatatlannak látszik, az orvosok lemondanak róla, s ő maga is kezdi elveszíteni a reményt. Ekkor kerül a kezébe egy vízgyógyításról szóló könyvecske. Az ott leírt módszereket meglehetősen durvának találja, mégis gyakorolni kezdi a vízzel való testedzést, rendszeresen megfürdik például a jeges Dunában. Rövid idő múlva javulást tapasztal, s hamarosan teljesen felépül.
Hosszú szenvedése érzékennyé teszi az elesettek, betegek sorsa iránt, csodaszámba menő gyógyulása pedig arra indítja, hogy részletesebben tanulmányozza a vízzel való gyógyítás módszereit. A közismert hidroterápiás kúrákhoz képest szelídebb, kímélőbb eljárásokat dolgoz ki, meggyőződése, hogy „… mennél enyhébben, mennél kíméletesebben, annál nagyobb hatással” alkalmazható a hideg és meleg víz gyógyereje.
A vízzel gyógyító pap
Gyógyítói tevékenységét kezdetben titokban végzi, főleg tuberkulózisban szenvedő betegeket kezel. „Nem minden beteg egyformán szerencsétlen” – írja évekkel később Meine Wasserkur (Vizkurám) című könyvében. Elsősorban azokon próbál segíteni, akiknél nem válnak be az orvosi kezelések és az ismert gyógyszerek, illetve, akik nem tudják megfizetni azokat: jellemzően a reménytelen eseteket vállalja el. Szerény praxisa mégis szemet szúr az orvosoknak, akik kuruzslással vádolják, egy patikus pedig pert indít ellene, mondván, anyagi kár éri a plébános tevékenysége miatt. A bíróság felmenti ugyan, de a gyógyítástól eltiltják, ám ő nem vesz tudomást a tilalomról, s a kolerajárvány idején 42 beteget gyógyít meg. A nép kolera-káplánnak nevezi el.
1855-ben a 800 lakosú Wörishofenbe, a domonkosok kolostorába helyezik. Itt főleg a mezőgazdaság ügyei foglalkoztatják, s miközben modernizálja, felvirágoztatja a növénytermesztést a rendhez tartozó földterületeken, a gyógynövényeket tanulmányozza. A vízzel történő kezelések procedúráját kiegészíti gyógyteák, tinktúrák, porok és olajok alkalmazásával, valamint táplálkozási tanácsokkal. Elsősorban az egyszerű, tápláló, kevéssé fűszerezett ételek fogyasztását javasolja, s mint mindenben, ezen a területen is a mértékletességet hangsúlyozza.
„Nincs semmi, a mi annyi féle módon alkalmazható, mint a víz”
A Kneipp-kúra alappillérei
Kneipp betegségfelfogásának alapja, hogy az emberi szervezet működésének zavaraiért alapvetően a vérkeringés defektusai a felelősek: „…vagy az egészséges vérkeringés rendje van megzavarva, vagy a vérnek összetételében van hiba, a mit arra nem tartozó, káros nedvek elrontottak.” A gyógyítás feladata a vér normális keringésének helyreállítása, ill. az összetételét megzavaró, károsító kóranyagok eltávolítása. A víz – helyesen alkalmazva – képes feloldani a káros anyagokat a testben, kiválasztani, elvezetni a feloldott anyagokat és újra helyes mederbe terelni a keringést.
Kneipp olyan „edzési” eljárásokat dolgoz ki, melyek erősebbé, ellenállóbbá teszik a szervezetet. Ilyen a meztelen lábbal való járás a nedves fűben, a köveken, a friss hóban és a hideg vízben. A víz gyógyászati célú alkalmazásának pedig a következő típusait különbözteti meg és alkalmazza:
- borogatások,
- fürdők,
- gőzölések,
- öntések (zuhanyok),
- lemosások,
- pólyázások,
- a víz ivása.
A vízkúrát kiegészíti, hatékonyságát fokozza a rendszeres mozgás, a helyes táplálkozás és a természetes gyógyító szerek (gyógynövények) alkalmazása. Kneipp módszere tehát egy holisztikus életmódprogram, melynek alappillérei:
- A víz gyógyító erejének alkalmazása (hidroterápia): különböző hőfokú víz váltakozó alkalmazása vegetatív ingerek és stimuláció kiváltásáért.
- Gyógynövények (fitoterápia) alkalmazása.
- Mozgás: rendszeres, nem megerőltető mozgás, fizikai munka.
- Egészséges táplálkozás: kevéssé feldolgozott, vagyis tiszta állapotú élelmiszerek fogyasztása.
- A lelki egyensúly helyreállítása („rendterápia”): törekvés a test, a lélek és a szellem összhangjára.